Spiderzz

Theraphosa genus (Tamerlan Thorell, 1870)
Theraphosinae alcsalád
A Theraphosa genus három faját (blondi, stirmi, apophysis) a világ három legnagyobb pókjaként tartják számon, bár az óriás vadászpók (Heteropoda maxima) ami ugyan nem madárpók, nagyobb lábfesztávolsággal rendelkezik náluk. A nemzetség típusfaja, a T. blondi az első leírt madárpókfaj. Angol és magyar nevükben is megtalálható a góliát jelző, mely tökéletesen utal a genus méretére. Valóban óriásiak!
Élőhelyük Brazília, Francia Guyana és Venezuela. Pontosabban a blondi minhárom felsorolt országban, a stirmi Brazíliában és Francia Guyanában, az apophysis pedig Venezuelában honos. Trópusi esőredők lakói, a természetben akár 1-1,5 méter mély üregekben élnek. Előfordul, hogy más állatok, pl. rágcsálók üregét foglalják el. Akár egész életüket is leélhetik egyetlen üregben. Eletmódjuk talaj- és üreglakó. Az üreg előtti területre jelzőfonalakat rögzítenek, melynek folytatása az üreg végéig hatol, ahol a pók tartózkodik általában. Nappal nemigen mutatkoznak, éjszaka aktívak, ilyenkor jönnek elő és vadásznak. Étlapjukon az ízetlábúakon kívül szerepelnek kisebb gerincesek, pl. rágcsálók, hüllők, kétéltűek.
De természetesen nekik is vannak ragadozóik. Ha fenyegetve érzik magukat, azonnal rugdosni kezdik csalánszőreiket, ami a legerősebb hatású az összes pókfaj közül. Tünetei: bőrirritáció, viszketés, égető érzés a bőrön. Belélegzve, vagy szembe kerülve nagyon kellemetlen, egyes említések szerint szembe kerülve részleges vakságot is okozhat. Ezt cáfolni, vagy alátámasztani (szerencsére) nem tudom. A szőrsöprésen kívül egy sercegő, nyikrogó hangot is képesek kiadni, ezt stridulálásnak nevezzük. A stridulálás nem a Theraphosa fajok sajátja, rajtuk kívül számos pókfaj képes rá, de az óvilági fajok között gyakoribb. A Theraphosák a striduláló hangot a a tapogatóláb külső és az I. járóláb belső oldalának csípőjén (coxa), tomporán (trochanter) és combján (femur) található sörték (ún. tollasszőrök) összedörzsölésével keltik. Ha ezek sem riasztják vissza a támadót, akkor fenyegető pózba áll, de akár rögtön fenyegető pózba is állhat. Egy adult nőstény esetén ez elég hatásos lehet. A tartósan fennálló veszélyre előbb-utóbb marással is fog válaszolni. Mérge nem veszélyes, de a hatalmas, 2 cm körüli csáprágók miatt marása nagyon fájdamas.
Testméretük 10-12 cm, lábfesztávolságuk 25-26 cm körüli, a sok helyen említett 30 cm valószínűleg túlzás. Színezetük a barna különböző árnyalatai, de az apophysis lábain és utótestén hosszabb rózsaszínes szőrök vannak, valamint az ő színe világosabb is. A T. blondi és a T. stirmi különbségei megjelenésben: A blondi térdén (patella) is van szőr, míg a stirminek ez hiányzik. Illetve az egész láb és az utótest is sokkal dúsabban szőrös a stirmiéhez képest. A blondi carapace-ja laposabbnak tűnik, mert a méregkarom alapízei (chelicera) kisebbek a stirmiéhez képest. Az adult hímek sem a blondinál, sem a stirminél nem rendelkeznek tibialis sarkantyúkkal... Ellentétben az apophysissel (tibial apophysis, innen a neve), melynek adult hímjei viszont igen...Fiatalabb korban (sling, juvie) a blondi színe sötét, tarsusa szintén sötét. A stirmi színe sötét, de a tarsusok világos színűek. Az apophysis színe világosabb az előző kettőhöz képest, tarsusai szintén világos színűek.
Gyorsan növő fajok, vedlésenként hatalmasat nőnek, étvágyuk csillapíthatatlan! Beszerzésük viszont nem épp a legkönnyebb, emellett áruk nagyon magas. Talán a stirmi valamivel gyakoribb, mert szaporítása könnyebb. A blondi tenyésztése köztudottan nagyon nehéz feladat, és mióta a vadonból való behozatalát betiltották (szerintem nagyon helyesen), ritkábban lehet csak vele találkozni.
Egy adult példány számára a nagy mérete miatt minimum 40x40 cm alapterületű terrárium megfelelő. A magasság elég, ha megegyezik a pók lábfesztávolságával, de talán kicsivel lehet több is, hogy elég legyen a talajmennyiség, ami kb. 15-20 cm legyen. Tőzeg, kókuszrost megfelelő. Búvóhely szintén nagyon fontos, főleg, ha nincs elég talaj, hogy elássa magát. Ez lehet nagyméretű, ívelt fakéreg, vagy hasonló nagy méretű búvóhely. A pók napközben nem sokat lesz elől, néha kijön inni. Nagy méretű vizestálra van szükség, mert néha szeret egész testével beleülni. A talaj nagy részét (kb. 2/3-át) tartsuk rendszeresen nedvesen, heti 2-3x nedvesítsük, de legyen egy kisebb (kb. 1/3-ad) száraz rész is. Élő növények telepítésére van lehetőség, sok kép és videó van az interneten gyönyörű, bioaktív Theraphosa terráriumokról. A hőmérséklet 22-27C között legyen, tévhit, hogy nagy melegre van szükségük, a páratartalom 70-85% körüli. A magsabb páratartalom miatt nagyon fontos a jó szellőzés, hogy ne penészedjen be a terrárium. Etetésénél kerüljük az egeret, patkányt, jó választás helyettük a nagytermetű csótányfajok.
Párzásnál a nőstény általában békés a hímmel, párzás után sem tör az életére legtöbb esetben. Párzás után 5-12 hónapra készítenek kokont a nőstények, ami citrom nagyságú. Az utódok száma kb. 50-150 db kispók, de a 100-at ritkábban éri el. Méretük keléskor majdnem 1 cm.
Theraphosa apophysis- Tinter, 1991
Theraphosa blondi- Latreille, 1804
Theraphosa stirmi- Rudloff&Weinmann, 2010

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat